ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ 12. KÖTET (1878)1878 / 9. füzet

Dr. Henszlmann Imre: Uti jegyzetek.

A karancs-sági templom.

A vidék, melynek néhány emlékéről röviden szólok, nevezetes mint a palóczság középpontja és mint a hajdan dúsgazdag Záchok birtoka. Karancs-Ságon, egy a helységhez közel fekvő réten nagy kiterjedésű alapzatok vannak, melyeknek falait részint útkészítésre, részint épületek emelésére használták és melyeket idestova még mai napság is kiaknáznak. A népmonda azt tartja , hogy ezen alapzatokon hajdan a szerencsétlen Zách Feliczián kastélya emelkedett. Érdekes volna e helyen ásatásokat tenni.

Magában Karancs-Ságon,¹ kis dombon áll egy Zách Feliczián koránál régibb, több tekintetben érdekes templom. Bár eredetére és rendeltetésére nézve semmi okmánynyal sem birunk, alakja és elrendezése után következtethetni, hogy itt Árpádkori szerzetes templommal van dolgunk. A félkörű apsis és a támnélküli eredeti fal, a fenmaradt nyugati kapu, két jelenleg befalazott ablak és a nyugati átkarzat alatti oszlop, mindez a kora-román korszak szüleménye és összeegyezik azon templomokkal, melyeket hazánkban a XIII-dik század első feléhen rövid időközben és nem csekély számmal egymásután építettek. A tatárjárás ezen élénk építészeti lendületet csak rövid időre szakította meg ; az új külföldi telepítvényesek úgyszintén az akkoriban bevándorlott kolduló barátok új stylt, a csúcsívest, honosították meg hazánkban ; azonban találkozunk idestova még román stylű épületekkel, melyeket kivált a régebben honos szerzetesek már a tatárjárás után emeltek ; egyébiránt ezekben már nem a kora, hanem a késő román rendszer az uralkodó, sőt felveszik ezek még a csúcsíves stylnek sajátságos alakzásait és részleteit is. A karancs-sági templom eredeti zömén ily alakzások még nem fordulnak elő ; miért is ezt az ó-román korszakba és a tatárjárás előtti időkbe kell helyeznünk.

Hogy pedig szerzetes templom volt, azt apsisához csatolt hosszszentélyéből következtetjük, mely nem kevesebbet mint a hosszhajó fél szélességét méri ; itt tehát a szerzet tagjainak meglehetős sok stallumai állhattak. He ezenkívül a templom nyugati végén emelkedik tizenkét oszlopon egy átkarzat (Querempore), mely az épületnek legkiválóbb, legérdekesebb részét teszi. Hasonló átkarzatot ismerünk az igen ódonszerű varsányi és dárdai templomkákban, melyekről szó volt uti jegyzeteim első czikkében (1. a f. évi «Arch. Értesítő» 247. lapját); de van e két példánynál még sokkal nevezetesebb a Margitszigeten, mely közelebb áll a karancsságihoz. Mindkét esetben t. i. az átkarzat mélységével vagyis kiterjedésével sokkal felülmúlja a varsányi és dárdai épületkék kis karzatát ; ama kettő tehát nagyobb számú embercsoport fogadására volt alkalmas, minőt — biztos történelmi adatok alapján tudjuk — képeztek ab. Margit zárdájában összegyűlt apáczák. Másrészt szembetűnők a Harcz-hegység táján (Németországban) levő templomok átkarzatai, melyek szintén leginkább a női zárdákban fordulnak elő. De vannak ott kétféle szerzetes községnek szolgáló templomok is, vagy is, kettős, férfi- és női zárdatemplomok, melyeknek hosszszentélyében a férfi szerzetesek, átkarzatán pedig az ugyanazon rendhez tartozó apáczák foglaltak helyet. Azonban ily tényállást Karáncsságon alig tehetünk fel; mert kettős zárdának sem helyét sem nyomát nem találjuk a templomunkat fogadó halom tetején ; miért is hinnünk kell, hogy az átkarzat az alapító Zách, vagy más előkelő család tagjainak szolgált; minélfogva itt nyoma sincs oly ajtónak, mely magasabb épületből közvetlen a karzatra vehetett volna.

Igen nevezetesek az e karzatot hordozó oszlopok; átmérőjük 0·67 meterével összeegyezik az ugyanennyit mérő körfal vastagsága. Hármas sorban állanak és egymásközt egyszerű hevederívvel vannak öszszekötve, melyeken jelenleg csak deszkapadozat fekszik ; ámbár e tárnak erőssége és hevederívei donga- vagy keresztbolt hordására voltak rendelve. Az oszlopok négyszögű talapon emelkednek, tövük, sima és átmérőjük nem kisebbedik, hanem a négy sarkon alkalmazott különös alakkal a vállkő alatt a négyszögbe átmegy. A vállkő csinos tagozatú ; a talap sarkán nincsen a hézagot kitöltő lomb vagy peczeg, hanem a sarkok, az átmenet eszközlése miatt egyszerűen le vannak szelve. Ezen oszlopok a román korszakba kiválólag tartoznak.

Jelenleg négy nagy új ablak nyilik a templom déli falában; de megmaradt, bár befalazva az átkarzaton egy igen kicsiny, keskeny és félkörben zárt eredeti ablak, melyhez hasonlóra a toronyban is találunk ; az előbbinek szélessége űrben csak 0·21 métert mér, egész magassága, a félkör tetejéig, szintén űrben 1·25 m. A torony-ablak egynemű mérvei 0·23 és 1·38 m. Hogy a tornyot nagy magasságra emelni nem volt szándék, kitetszik csekély, csak 0·74 mt. mérő falvastagságából.

Elég díszesnek mondhatni a torony alját áttörő kapuzatot, melynek béllete lépcsőzetes épszöggel elválasztott két féloszlopból áll, a belső pár a sima, félkörű ajtómezőt, a külső az ezt körülfogó archivoltot hordja, mely körül még egy az oszlop által nem hordott félkörív kanyarodik. Az ajtónyílás magassága 1·78, szélessége csak 1·00 méter.

A régi koronapárkányzatból is igen csinos részlet fenmaradt ; báromsoros ostábla, melyet a torony északi oldala melletti hajón látunk.

A templom falai szabályosan épszögben faragott és pontosan egymáshoz illesztett kövekből állanak, mi nálunk, hol rendesen csak terméskövet használtak, a ritka és kivételes esetek közé tartozik.

A templom arányaira nézve megjegyzendő, hogy egész szélessége űrben 6·86 m., egész hossza 31·07 levén, az előbbi az utóbbiban négyszer és félszer van foglalva (6·86x4·5 = 30·87 m.), a hosszszentély hossza, mi már említve volt, az egész szélességnek mintegy felét képezi, azaz 3·53 m. az átkarzatnak kiterjedése keletről nyugatra 6·82 m. tehát megegyezik a templomka szélességével űrben. A magasságok úgyszólván alig mennek túl a szükségesen ; úgy a karzat alatti oszlop egész magassága csak 1·71, az ajtónyilásé pedig csak 1·78 m. Az egész templom is elég alacsony ; mert, mint a falak csekély vastagságából is kitetszik, itt csak famennyezetet akartak alkalmazni, minő most is az egészet, az apsis boltozott félkupját kivéve, elég egyszerűen befedi.

Az arányok tehát, miként a román korú templomokat illeti, csekélyek; itt egyedül a templom egész hossza tesz kivételt; mert a 4½ egység hosszú kisebb templomok elég ritkák nálunk e korban.

Idő folytán templomunkat roppant tárnak és modern épületek hozzácsatlásával egészen elferdítették. Nem érthetni mire valók voltak ezen hosszú, rajzunkban halványabb színnel kitüntetett tárnak ; ha csak nem szándékoztak a hosszhajót beboltozni; de ekkor a támakat másképen kellett volna elhelyezni. Az elég alacsony toronynak sem volt szüksége az ahhoz csatolt roppant támakra. A torony déli részén látható építkezésnek czélját alig magyarázhatjuk meg; de az abba vezető ajtó még régi ; alkalmasint a toronyra és talán az átkarzatra szolgáló lépcsőhez, mely azonban eltűnt, vezetett. A szentélyhez és a hosszhajó délkeleti részéhez csatlakozó épület egészen új ; talán, mert a templom területét kicsinyelték, vagy is ezt a felső részében levő karzat miatt emelték.