Nemes Nógrád vármegyének históriái, geographiai és statisztikai esmértetése (Részlet)
_Mocsáry, Antal (1826) Nemes Nógrád vármegyének históriái, geographiai és statisztikai esmértetése (1. kötet). Trattner, Pest. Forrás _
32. Karants-Ság.
Népes magyar falu, Ság-Újfalu és Szalmaterts között. Innét egy órányira fekvő , nevezetes magasságú Karants hegyétől vette hajdan ezen neveztetését.
Határja nagy és jó ; erdeje nevendék, szölleje, földje, rétje, elegendő és termékeny. A’ népe munkás és iparkodó. Földes Ura Kubinyi Gáspár, most Liptó Vármegyének első Al-Ispánja, kinek jeles lakhelye vagyon itt, szükséges gazdaságbéli épületekkel, ’s kertekkel fel-készülve.
El nem lehet itten mellőznöm egy régi nevezetes , ámbár szomorú történetet, mellynek ugyan kezdete nem ezen Vármegye’ kerületében, hanem Vármegyénk’ szomszédságában történt, azonban annak következése ezen Vármegyebelieket is érdeklett ; ugyan azért az a’ maga tulajdon valóságában minden hizelkedés nélkül előadatik itt.
1330-dik eszt. az akkori Lengyel Király Lokjetek Lászlónak Kazimir nevü fija, ’s a’ Lengyel korona’ örököse eljött testvér nénjének Er’sébetnek, Robert Károly’ Király feleségének, tudnillik a’ Királynénak látogatására, a’ Visegrádi várba, a’ hol azon időben a’ Királyi Udvar leginkább mulatozott.
Itt Ságh Felicián 1 udvari fő embernek leányát, a’ gyenge, fiatal és különös szépségű Klárát, Kazimir Fő Hertzeg megsejdítette, szemébe tűnt annak különös szépsége, kivánta a’ vele való beszéllgetést, további társalkodását, rövid idő múlva megszerette, ’s annyira vitte dühös szeretete, hogy végre, leginkább a’ nénjének eszközlö elősegítése mellett, erő és hatalom által kielégítette legfőbb kívánságát.
Ezen előre nem látható váratlan esetét a’ szerentsétlen szépségű , fiatal, erötelen leányzónak , ’s Házának többé helyre nem hozható veszedelmét szerentsétlen édes attya Ság Felicián megtudván, felgyúladott benne az édes atyai határt nem esmerő fájdalom , keserűség, maga elszánás, ’s végre a’ kétségbe esés, melly őtet a’ legszerentsétlenebb esetbe döntötte. Mert
A’ midőn a’ Király Visegrád várának alsó Palotájában Apr. 17-dik napján 1330. észt. épen ebéd felett ülne egész Királyi Udvarával, akkor 2 Felicián, fegyvert tartván a’ markában , dühös tekintettel bérohana a’ tábla eleibe, ’s először is a Király’ karján ejte sebet, utánna nagy sebességgel a’ Királyné eleibe fordulván, annak jobb keze’ négy újjait elvágta. Ez után a’ két fő Hertzegnek , Lajosnak és Andrásnak nevelőjét is megakarván sebesíteni, a’ midőn már a’ fiatal Fő Hertzegek felé indula, akkor a’ Király emberei közül nevezetesen Cselei János hátulról nyak szirton-ütötte Feliciánt egy tsákánnyal,3 olly nagy erővel, hogy az elszédülvén, földre rogyott, mellyre a’ többi udvari fő emberek, úgymint: Kenesics Gyula , Amadé Miklós, Cselei János és a’ bérohanó fegyveres nép, a’ szerentsétlen Feliciánnak fejét vették.4
Életének e’ szerint lett elvesztése még kevés büntetésnek tartatott; azért jövendőre, hogy a’ gyilkosságok elmellöztessenek, ’s az e’ féle dühös történetektől minden elijesztessék, a’ következendő intézetek elhatároztattak és végre is hajtattak. Ezek szerint
A’ szerentsétlen Felicián’ feje Budára vitetett, teste négy darabokra kontzoltatott, és négy városokra tzégérül kitétetvén széljel osztatott. Ezzel még meg nem elégedett a’ Királynénak forró bosszúálló indulatja , hanem ama’ szerentsétlen szépségű fiatal Klára, parantsolatjára a’ Királyi udvarból kiragadtatott , az órra, ajaka, ’s mind a’ két kezein az újjai levagdaltattak, és kifolyván a’ vére, holtan két kerekű talyigán , egy sovány lovon a’ városokon által hurtzoltatott, azzal a’ kikiáltással : „Ez a Királlyához való hiűsgsegtelenségnek Jutalma!” 5 A’ szerentsétlen Feliciánnak egyetlen egy fija , még gyenge, ártatlan ifjú , látván a’ tsoportozva jött veszedelmeket, maga hűséges szolgájával az erdőknek szaladt, menedék helyet keresvén magának , de készületlenül; azonban nyomba követték őket a’ Király’ emberei, ’s elérvén mind a’ kettöjőket vissza hozták, es azonnal lovak’ farkához kötözvén mind kettojőket széljel szaggattaták , testek’ darabjait pedig az ebeknek hányattatták eledelül.
Mind ezeken feljül, a’ sokszor megnevezett Feliciánnak idősbik leánya férjnél lévén bizonyos Kopaj nevű Nemes embernél,’s távúl a’ Királyi udvartól, jószágában Ns Bars Vármegyében lakván, tsendességben, ez eránt is parantsolatot nyert a’ Királyi udvartól Léva vára’ Várnagyja , melly szerint megfogattatott, és ugyan ezen vár előtt feje vétetett, a’ férje pedig tömlötzben végezte életét.
Még ezen, a’ megátalkodott keménységet meghaladó , ’s vér-patakokat okozó büntetések sem engesztelhették meg Er’sébet Királynét, hanem azt kívánta, hogy
1-ször Felicián’ vérsége, harmadizig, kivévén a’ testvérétől való unokákat , halálra ítéltessék, és minden ingó ’s ingatlan javaik a’ Királyra szálljanak.
2-szor Hogy Feliciánnak azontúl lévő egyenes vérsége, nevezetesen a’ sógorai, vejei, a’ Királyi udvartól eltiltassanak , azt is úgy értve , hogy ha a’ Királyi Ház ellen való öszve-esküvésben részesek nem voltak, ellenkező esetben ezek is életektől és minden vagyonoktól fosztattassanak meg.
3-szor Megkívánta , hogy a’ harmadik ágon túl lévő attyafijai örökös szolgaságra vettettessenek.
4-szer Keményen meghagyattatott, hogy a’ fen írtt büntetések alá vetendő , Feliciánhoz akármelly ágon is vérséggel lévő atyafiaknak felkerestetésekre és kinyomoztatásokra, felfedeztetésekre nézve minden Vármegyében többször is köz-gyűllések tartassanak. Ugyan ez e’ szerint véghez is vitetett.
Mind ezek eránt mi ítéletet hoztanak az Ország’ Nagyjai , azt szóról szóra ide rekesztjük, a’ mint következik :6
Nem mentem én itten Czak vagy is Ság Feliciánnak borzasztó, és az emberiségtől eltévedett gonosz tselekedelét. Már tsak azért is , hogy a’ Királlya ellen emelte kezét , minden Nemzetek’ törvénnyei szerint halált érdemlett. Az Ország nagyjainak ítélete helyes és bölts. — De Ötét mint atyát az elkeseredés , maga elszánás , végre a’ kétségbeesés vakon vitte olly kész veszedelembe, melly által az ö szerentsétlen életének vége lett, ’s melly gyermekeinek és rokoninak halálát ’s végső pusztulását maga után vonta. Boldogtalan gyilkos ! — Szerentsétlen Felicián!
Ezen szerentsétlennek minden Jószágai, nevezetesen Nógrád Vármegyében fekvő Karants-Ság, Pilény, Endrefalva, Felfalu és Poltár helységeit a’ Királyra szállottak.
Idő’ folytával, nevezetesen 1471. eszt. Ladislaus de Ságh birta ezen Helységet, a’ kinek itt a’ falun kivűl nagy kő épűlete és lakhelye volt , melly épűleteknek némelly maradvány - omladékai most is kitetszenek 7. Ennek magva-szakadtával a’ Cseley familia ezt is elnyerte; de ennek is vége szakadt.8
Vissza térünk tárgyunkhoz. Lokjetek László Lengyel Király, Ersébetnek a’ Magyarok’ Királynéjának édes attya, Mart. 12-ikén 1333. eszt. meghalván , a’ fija Kazimir ugyan azon esztendőben Aprilis’ 25-dik napján , attya’ helyébe Lengyel Királynak koronáztatott. Róbert Károly a’ háborúkban szerentsétlen volt , azon feljül kezeire, lábaira tehetetlenné lett, végre hosszas és súlyos szenvedései után ugyan Visegrádon Julius 16-ikán 1342-dik eszt. meghalt, ’s meghidegedet tetemei Budára királyi pompával hozattak, és Fehérváron eltemettettek. Helyébe a’ fija Lajos ült a’ thrónusra.
Karants-Ság’ leírását kezdettük itten , azt végezni is akarjuk. Itten a’ R. C. anya-templomjok van , egy magas és meredek hegyen , melly megújítatott , ’s magas toronnyal felékesítetett. Az íratik , hogy ezt is hajdan a’ Hussziták építették, de az újítás után mar ki nem tetszik a’ régiség’ munkája , egyedül egy kis setétes rekesz látszatik most is, melly valamelly tömlötzhöz hasonlít. 9
A’ fent nevezett mostani Földes Urnak kedves élete-párja, néhai jó emlékezetű Báró Prónay Honorata , mindentől tiszteltetett és betsűltetett, nemes lelkű , jó gondolkozású , mindent megbetsülő Úri Asszonyság , életének legszebb idejében , December 30-kán 1819. eszt. Nagy-Olasziban, Nemes Liptó Vármegyében halt meg, és Karants-Ságon Jan. 7-kén 1820-dik eszt. illendően eltakarítatott. Ezen szavaink legyenek nekie emlékezetül szentelve:
„Utas! vess egy áldást ez áldott’ hamvára,
„’S mond : szerentse szálljon jó maradékára.
„Már is egy nagy áldás a’ jó emlékezet,
„Szerentsés ’s boldog az, ki így igyekezett.
„Nyugodj Honorata! méltán tiszteltettél ,
„Nintsen , de nem is volt , kinek Te vétettél!
„Vedd azon jutalmat, melly jó lélek’ bére,
„Midőn már béléptél az élet’ révére ! “
Ezen helység most 1027. R. C. 16. Ev. lélekböl áll; a’ filiáji: Ettes , Ság-Ujfalu, és Szalmaterts, faluk; Praediumok, vagy is szabad puszták pedig: Nagy Kotrotzó 22. Ivolyás 22. Telek 7. R. C. és 4. Ev. ’s Oszó 9. lélekből állók. A’ mostani Plébános Beker János.
-
Scriptores Rerum Hungariearum nevű tudós munkák között Thurótzi jeles Irónk Sebe és Sebának is nevezte ; Engel német írónk Czáknak; Budai Ezsaiás pedig Zách és máshol Zaachnak is irá. Mi itten Ságnak nevezzük ; bizonyos az , hogy 1330. eszt. ezen Feliciánnak birtokában voltak Karants-Ság, Endrefalva , Pilény , Fel-falu és Poltár helységek. ↩
-
A’ Király előtt olly annyira kedves vala Felicián, hogyminden előre való béjelentés nélkül, bár mikor is bé mehetett a’ Királyhoz ; ekkor is szabadon béméne. ↩
-
Stemmatographia Lehotzky. II. pag, 74. et 82. Google Books ↩
-
Ság Felicián az előtt Trentsíni Mátéhoz hajlott, a’ kiesmeretes a’ históriákban ; ő Trentsín Vármegyét nagyobb részint bírta , Ventzel Király alatt Palatinus is volt , ’s Róbert Károly Királynak nagy nyughatatlanságot okozott; de Felicián Trentsíni Mátétól elállván , Károly Királyhoz állott , a’ kinek is , tudománnya , hűséges tanátsadása által olly nagy kedvébe jött Felicián idő’ jártával, hogy bár melly órában szabad bémenetele volt a’ Királyhoz . Ezen Feliciánról van emlékezet a’ IV. kötetben is a’ Gróf Forgáchokról való históriában. ↩
-
Thurótzi János tudós írónk a’ 162. lapon így fejezi ki ezen hirlelést: „Qui Regi infidelis est, per omnia percipiat talionem ! ” Ugyan ott így fejezi ki magát , hogy Cselei János „Cum Bicello, inter collum „et scapulam fortiter feriendo, transfixit et ad terram dejecit.“ Bibliotheca Corvina Virtualis ↩
-
In Stemmatographia Lehotzky. II. pag. 83. ox arch. Civ. Sopronien. Google Books ↩
-
Buday E’saiás munkájában. ↩
-
Cselei János fijáról bőveb ben Felfalu helységnek leírásában. ↩
-
Az újítás’ idején egy alabastrom kő vétetett ki , a’ másik most is még azon templomnak régi falában vagyon, ↩