Magyar Sion 1865. (3. évfolyam) 926 - 934
MASZLAGHY XAVÉR,
A KARANCSSÁGHI PLÉBÁNIA TÖRTÉNETE.
I.
A magyar egyháztörténelem mezején működő kitűnőbb szaktudósok előtt kétségtelenül nem megvetendő tért mutat fel amaz egyes helyek történetének leírása, hol a keresztény katholika anyaszentegyház benső hitéletének eredete, kifejlődése s különféle körülményei s viszontagságairól van szó. Minden ily egyes hely leirása ugyanis egy parányi, de mégis kiegészítő részt szolgáltat ama rég óhajtott s közérdekű mű létrejöltére, mely nem lenne más, mint a magyarországi összes katholikus plébániák történetének bár rövid, de rendszeres összeírása. E nagy eszme létesülésére iparkodott igénytelenségem is akkor, midőn édes hazánk egy kies vidékén fekvő régi katholikus plébániájának történetét megírni bátorkodtam.
Nagy események, világot felforgató tények hamar eljutnak a történetírók füleihez, de az egyház benső életének, egyes, mintegy kis családot képező egyházak történetének csak kevesek előtt van érdeke. Innét van, hogy az egyháztörténelemnek ezen, már részletességekbe vágó szaka oly sokág parlagon hevert s igy a mult idők menthető tevéketlensége e téren is csak lassú s óvatos haladást enged meg. E nehézséggel kellett küzdenem nekem is akkor, midőn a karancssághi plébánia ódon könyveit átlapozva, annak történetét, ha nemis kimeritöleg részletesen, de a meglevő adatokhoz szigorúan ragaszkodva megirni czélul tűztem ki magamnak.
A karancssághi plébánia Nógrádmegye Szécsény kerületében, az esztergomi egyházmegyében fekszik. A helység maga mindekkorig annyira igénytelen, hogy eredetét kimutatni alig lehet. Ódonsága mellett azonban eléggé biztos adatokat találunk Péterfinél, ki a sághi plébánosok neveit még a törökök beütése előtt felemlíti;1 midőn ugyanis a néhai dicső emlékű Pázmány Péter bibornok s esztergomi érsek alatt tartott megyei zsinatban összejött plébánosok között 1628-ban a nógrádi föesperesi kerülethez tartozó sághi plébánosokról is szól. Ugyane történész felemliti, hogy Rimaszétsy Márton, sághi plébános a nagyszombati zsinaton részt vett.2 A sághi plébániát illető előbbi korba vágó adatokra nem akadunk.
Ki volt légyen Sághnak ősrégi birtokosa, arra is kevés adatunk van. Az itt lévő családi levéltár egy régi okirata azt akarja tanusitní, hogy a helységtől alig félnegyedórányira fekvő dombon az egykori daczos lelkű s hazánk múltjában gyászsorsot ért Zách Felicián várral birt, melynek romjaiban gyakorta megakad a szántó palócznak ekéje. Távol legyen azonban tőlünk, hogy ez adatot hitelesnek vagy csak valószínűnek ismerjük el. Annyit azonban a régiek hagyománya ntán bizton állit Becker János, egykori karancssághi lelkész, mint a plébánia kivonatos történetének megirója, hogy a sághi birtokot egész környékével a néhai hires Bosnyák család birta, melynek kastélya a helységet átszelő útnak épen azon pontján állott, hel most a régi kastély romjaiból kiemelkedő kis kápolna áll. 3 Bosnyák család e birtokot hazánk legviszontagságosabb idejében, a törökdulás alatt birta. Házasság utján a karancssághi s környékbeli birtok Koháryaké, ezek átán a Károlyi grófoké lőn. Később a Károlyiak e birtokot átcserélték a Vattay családdal, kikről leányágon mostani birtokosaira felsökubini s nagyolaszi Kubinyiakra szállott.
A törökhatalom alatt Ságh a szécsényi basa hatósága a!á tartozott, kinek zsákmányló figyelmét azonban a szegény kisded palócz helység elkerülte. Ságh népének hazánk múltjában semmi szerepe nincs.
Mi a karancssághi plébánia templomát illeti, a helység legidősbjeitől átmaradt hagyomány szerint biztosnak állitja. a fentidézett Becker János azt, hogy a templom maga, egy jó magas dombon, bár a mostaniéhoz nem egészen hasonló állapotban már Corvin Mátyás alatt fenállott. Ezt tanusitni látszának az elég ódon épület ujitás nélkül hagyott sarkai, gót stylre mutató főajtaja, mely azonban most csak a toronyházba vezet; ugyszinte néhány, még fenmaradt alig másféllábnyi keskeny s két lábnyi magas ablakai. A feltűnően alacsony sanctuarium azon helyen volt, hol mostanában a szószék áll. Hajdan tornya is igen alacsony lehetett, alig érte el a mostani látható első ablakát, felsőbb részén ugyanis az uj épités nyomai könnyen szembeötlenek. Két harangja már több század előtt panaszos szóval hivta össze az ur nyáját igéjének hallgatására. Ezek egyikét, a nagyobbikat (most középső) Koháry István készittette s ajándékozá a kis egyháznak, a másikat „Gloria in excelsis Deo,” felírással a hivek maguk szerezték.
Ép száz évvel ezelőtt történt, hogy a templom régi alakját elveszté. Szük és keskeny ablakait kiszélesbitették mint napjainkban láthatni. Nem sokára reá, 1767-ben a domb aljában álló kis kápolna emeltetett fel nep. sz. János tiszteletére a régi Bosnyák család kastélyának romjaiból Szily János lelkipásztorkodása alatt. E kis kápolna valóságos áldás az itt működő lelkészeknek ; itt tartatnak a keresztelések, beavatások, a betegek utravalója, időnkint sz. mise, délesti isteni tisztelet sat. Tekintve az anyatemplomhoz való feljutás terhes, sőt téli időben veszélyes voltát, annak gyakoriságából származó bajokat, valóban Szily János emlékének hálával tartozunk.
Egész 1795-ig ily állapotban volt a karancssághi templom. Akkor a hivek száma megszaporodván a templom átváltoztatása s kiépítése jött szóba. Kudlik Antal plébános alatt létrejött az átváltoztatás: a templom uj sanctuaríumot nyert, tornya felemeltetett, uj sekrestyét építettek, s mindezek kiegészítéséül a válalkozó szellemű Kudlik szépemlékű utóda Királyi Ignácz a hivek adakozásából a két régi mellé egy harmadik harangot is szerzett szent Ignácz nevével.
1813-ban a templom a kiállott különféle viszontagságok miatt romlásnak indult, különösen a régibb eredetű előrész. Az összeomlás veszélye mindig nagyobb lévén, kővetkező években várszerű oldalfalakkal kijavíttatott s hogy egy uttal benseje is kiegészíttessék, belül karzatot s padokat (mindekkoráig nem volt) alkalmaztak.
A karancssághi jó lelkű palócz büszkén nézett a magas hegyen fénylő kis templomára, mely az üdv jelét a játszó napsugarakban egész a negyedik határig ragyogtatá. De az áhítattal tölt kebel öröme nem soká tartott. 1816-ban május 31-én déli időben nagy zivatar keletkezett. Egy dördülés után, melyet a távol Karancshegy komor bérczei ezerszeres morajjal zúgtak vissza, a villám leütött s egy csapással majdnem három ezer lélek legnagyobb örömét tönkre tette. A torony, a templom fala, a kevéssel ezelőtt nagy nehezen összeszerzett 800 ftos orgona össze voltak zúzva. E csapás terhét sokáig nyögte az Isten balkezétől sújtott árva nép.
De szivem elszorul, midőn e szomorú, lélekrenditő csapás leirását ismételnem kell, — ah mert Isten keze ismét meglátogatá az ő népét. Meghatóan vázolja ezt a plébánia történetének irója Becker János: „Sed nec hie cessavit víndex manus Dei plebem suam vísitare; nam anno 1818. die 10-a maji in Dominica Pentecostis iűcidente hora 4-a matutiua iterate fűimen de coelo cadens, tectum turris disjecit, quod intra 4. menses feliciter restauratum est; ab eoque tempore nullam specialem subiít vicissitudinem.” etc.
Azontul a karancssághi templom sértetlenül áll a hegyen. Barátságos fehér falaival messziről mosolyog az utas felé. Körötte méla csöndben fekszik a temető, közepén a kereszt jelével.
II.
A karancssághi anyaegyházhoz több filiák tartoznak, mint Sághujfalu, Szalmatercs, Pusztatercs, Ettes községek, Ivolyás, Kotroczó, Csorna puszták.
E különben népes községek közöl egyedül Ettesnek van temploma. Az igénytelen kis épület 1733-ban lőn felépítve. Létezését leginkább a buzgó Szitay József, akkoron Sóshartyáni plébános s kerületi esperes (?) fáradozásának köszönheti. Az ettesi templom s egyház annyiban nevezetes, hogy II-ik József császár uralkodása alatt 1787-ben localis capellaniává lön átalakítva s ily módon a sághi anyaegyháztól elszakittatott. Ez idö alatt, mig az anyaegyháztól elválasztva kezeltetett, következő localis káplányok működtek körében :
1-sö viselte a lelkészi hivatalt Lábody József, 1787-ki, julius 13 tói egész 1789. april 19-éig. Ez idö alatt 69. keresztelési, 62 temetési, s 16 házassági eset fordult elő.
Ezt követte P. Királyi Ferencz, üdvözítőnkről nevezett sz. Ferenczrendi szerzetes, a feloszlatott lévai conventböl. A buzgó lelkipásztor 11 évig működött hivei körében. 1798-ban a füleki zárdába távozott, hol mindenkitől tisztelve s szeretve mint tartományhelyettes 1807-ben bevégezte életét.
Utána 1798-tól egész 1802-ig működött P. Vendel sz. Ferenczrendi szerzetes.
Ezt követte 1802-től egész 1805-ig Morvay Gáspár, ki a mondott évben a localis káplányok sorát befejezte. Nyényei lelkészszé neveztetvén, utána az ettesi egyház Királyi Ignácz karancssághi plébános alatt az anyaegyházhoz visszakapcsoltatott. Anyakönyvét egész 1820-ig különvezették.
A templom 1819-ben kijavíttatott s Becker János buzgolkodása folytán uj tornyot nyert. Ősi birtokosait Ettesnek nehéz lenne meghatározni. 1810-ig a nemes Szerény család bérben birta, azután néhai Szent-Iványi Ferencz országbíró, mint ősi birtokosnak visszaadatott, kiről leányaira özvegy Kapi Annára, erről ismét a Szent-Iványiakra szállott.
Sághujfalun soha nem volt templom. Gály Lörincz volt karancssághi esperes plébános 1712-ik évelőtti lelkészek neveit nyomozván, az anyakönyv kezdetén régi okiratokra támaszkodva igy ír: „Anno 1665. parochia Sághujíalu cum filiabus” sat. Azt látszanék ez tanusitni, mintha 1665-ben tehát épen 200 évvel ezelőtt Sághujfalun templom létezett volna. De nemcsak a hagyomány van ez állítás ellen, de söt felkutatván minden lehető okmányt sehol egy betűt sem találtam annak bizonyítására, hogy csak templom, s nem is parochia létezett volna a nevezett kis községben. Hinnünk kell, hogy a beneficium elnevezése itt, bár hibásan — a filiától vétetett.
Sághujfalu hajdan Karancssághgal egy urnák örvendett, most báró Prónai Albert birtoka.
Szalma- és Pusztatercs a hajdan hires Tertsy család tulajdona volt; melyből a család végsarja még Becker János alatt e helyütt tartózkodott. Most alsóbb nemesek tulajdona.
III.
Kik viselték a karancssághi plébánia körében a lelkészi hivatalt 1712-ik év előtt, alig vagyunk képesek meghatározni. Csak a mondott év után találtam rendes sorozatát az ott működő lelkészeknek, azt is csak röviden, tetteik- működéseiket alig néhány szóval emlitve. Méltánylattal tartozunk Gály Lőrincz volt karancssághi esperes urnák, ki ugyanis 1712-ik év előtt szerepelt lelkészek neveit, habár töredékekben, a plébánia régi okirataiból kinyomozta. 1712. előtt kővetkező plébánosokat állitja elő.
Anno 1662. 25-a julii Parochia Sághujfalu cum filiabus ceteris collata est Martino Fábry.
Anno 1672. 11-a Mají. Stephano Rádóczy.
Anno 1678. 19-a April. Stephano Nagy.
Anno 1680. 21-a Febr. Paido Jázberényi.
Anno 1680. 7-a Április. Stephano Lipthay.
A kapocs itt megszakad, adatok hiányában Becker János csak 1712-től sorolja elő a karancssághi plébánosokat. Szerinte voltak:
1712 - ? Rudnay György.
1718 - 1710. P. Kiszótczy Mihály, jezsuita.
1719-ki január 3-kától, február 20-ig P. Csetneky Zsigmond.
1719 - 1728-ig P. Simon Tamás. Ennek halála után
1728 - 1731-ig. Ujváry István.
1731 - 1742. Bösy József. Alatta a plébánia ügyei felette zilált állapotban voltak.
1742-ben február 20-án, Bösy József halála után következett Lyvnizky Ferencz. Post nubila Phoebus. A plébánia jogainak megtörhetlen védelmezője, s a karancssághi lelkészek emlékezetében örökké áldott. Lelkipásztorkodása alatt az előbbi felületes kezelés s engedékenység megtermé gyümölcseit. Hozzájárult még, bogy a ságbi birtok ép akkor lett a lutheranvallású Vattay család tulajdona. Lyvnizky megtámadott jogait szilárd kitartással védte, nem egyszer személyesen jelenvén meg az illető hatóságok előtt, hol jogos követeléseielismeréssel találkoztak. Az érdekes pör okmányai nagyrészt elvesztek, csak Becker János mentett meg néhányat közölök.
1765-ben a dicső előd halála után mintegy három havi üresedés állott be, ez időben P. Fortunatus, a szécsényi zárdából, lelkipásztorkodott,
1765 - 1772-ig Szily János. Kitűnő buzgóságú férfiú. Az ö működése alatt építették a ház tőszomszédságában levő kis kápolnát nep. sz. János tiszteletére. Innét felsöludányi plébános lön.
1772 - 1797-ig Kudlik Antal a budai papnövelde lelkiigazgatója. A parochiális épületet egészen neki lehet köszönni, mert saját költségén emelte azt. Alatta történt, hogy a templom kijavíttatott s a most is álló sanctuarium fe lépittetett.
1797 - 1813-ig Királyi Ignácz, a köbölkuthi lelkészi állomásról ; innét Kemenczére távozott, hátrahagyván a plébánia ügyeit a legziláltabb állapotban.
1813 - 1830-ig Becker János. Nunc ad fortissimum. E kitűnő férfiú ifjú erővel ragadta meg az alkalmat, hogy a gondviselésére bizott plébánia hanyatló ügyeit virágzásra hozza, Ő hozta rendbe először a plébánia könyv- és levéltárát; inventariumot készített egész a részletességig, végül a plébánia történetét csekély adataihoz hiven ragaszkodva ékes latinsággal leírta. Mit tett ő különösen a plébánia anyagi ügyeit illetőleg, alig lehetne összeírni. Fáradhatlan, tevékeny, élelmes volt mindenben. Hogy csak is az ö szorgalmának kitartásának köszönhetni a sághi plébánia virágzó állapotát, az tisztelt utódai előtt is kétségtelen. 1830-ban, miután Karancssághot tizenhét évig lelkileg s testileg emelte, érdemeinek elismeréseül Vadkertre tétetett. Utóbb apát esztsergomi kanonok lön.
1830 - 1841-ig Erős Ignácz volt plébános. Innét Bécsbe, a Pazraaneumba helyeztetett át mint lelkiigazgató.
1841-ben kineveztetett karancssághi lelkésznek Gály Lörincz hit- és bölcsészettudor s nagyszombati tanár. Az iskolai félév letöltése miatt, mintegy hat hétig a plébánia vezetése Szabó József volt szölgyéni káplányra volt bizva, ki rövid idö alatt a legkedvesebb benyomással távozott nagyszombati tanári állomására. Gály Lörincz működése e plébánia körében feledhetlen marad. 1842-ben a kitünö egyházférfiu Jekelfalusy Vincze rimóczi plébános helyébe kerületi esperesnek neveztetett ki, mely méltóságát 1854-ben a drégelypalánki javadalom megnyertével is megtartotta.
1854-töl máig Kárancsságh plébánosa Blaskovics Ferencz kerületi alesperes s iskola felügyelő ; kinek buzgósága, ügyszeretete, a plébánia felvirágoztatásáni fáradozásai, végül tiszta magyar vendégszeretete sokkal ismertebb az érdeklettek előtt hogysem ahhoz én, méltatlan segéde csak parányit is adhatnék
IV.
Tán nem lesz érdektelen rövideden elszámlálni az itt működött káplányok neveit.
Ama kisebb vagy hosszabb időn át itt tartózkodott Ferenczrendi szerzeteseken kivül, kik a szécsényi zárdafönöktöl küldve itt segédkedtek, mint rendes s kinevezett segédlelkészek említtetnek.
1789 - 1792. Lauko György, ujmisés, innét nagybárkányi plébános.
1792 - 1794. P. Zsigmondovits Ferencz.
1794 - 1795. Királyi Ignácz, innét köbölkuthi lelkész, utóbb ugyanitt plébános.
1796 - 1798. Termézy Adám, innét nagybárkányi lelkész.
1798 - 1800. Gáál Pál, ujmisés innét nagycsalamjai plébános.
1800 - 1802. Gergelly József, ujmisés, innét bussai plébános.
1803 - 1805. Beke László, ujmisés.
1805 - 1810. Szentbenedeky György.
1810 - 1812. Bimay Mihály, ujmisés.
1812 - 1813. Gyurkóczy István.
1813 - 1818. Behányi András, ujmisés, buzgó ifju, kit betegsége kényszerített elhagyni terhes állomását.
1816 - 1818. Vajgeth Mihály, az előbbivel egyidöben működtek.
1819 - 1820. Birkés György.
1820 - 1821. Trabalik János.
1821 - 1822. Ponitz József.
1822 - 1824. Lieszkovszky Gábor.
1822-ben, decz. 7-kétől az előbbivel együtt működött Zaffiry József.
1824 - 1829. Hoderman Lajos.
1829 - 1831. Knapp András.
1831 - 1835. Pokorny János, innét megyeri plébános.
1835 - 1839. Láncz Gábor, most közszeretetben álló sóshartyáni plébános.
1839 - 1841. Csintalan Ignácz.
1841 - 1843. Freund Imre.
1843 - 1845. Vajky József.
1845 - 1849. Csáktornyai Antal.
1849 - 1853. Nedeczky Gáspár.
1853 - 1853-időközben, P. Farkas Bertalan, utóbb Kalmár Boldizsár, sz. fer. rendiek.
1854 - 1858. Poór Sándor, ujmisés.
1858 - 1862. Lipovniczky Károly, ujmisés.
1862 - 1864. Jankó István, ujmisés.
1864-ki augusztus 21-töl
Maszlaghy Xáver.